Szerző: Nánay István L?Harmattan Kiadó, 2015 Ruszt József gondolataiból A
?legkonzervatívabb újító ? ? ez a minősítés nincs ellenemre. Nem sorolom magam
semmilyen irányzathoz, ami tetszik, azt átveszem, gátlástalanul. Hogy mit
szeretek legjobban a világon? A színházat. S a színházban? A próbát. És a
próbákon? A szünetet. Én a szünetben csinálom a színházat. Engem a folytonos
újrakezdés éltet. A rendező pedagógus is egyben. Nem az érdekel, hogyan kell
rendezni, hanem az, hogyan kell játszani. Nem a szerepet nehéz ?megrendezni?,
hanem a színészt. A színházat csakis a színész újíthatja meg, mert ő találkozik
közvetlenül a nézővel. A néző játszótárs, a feladatunk, hogy együtt-játszásra
ösztökéljük. A fütty is jobb, mint a közöny. Szakmánk lényege voltaképpen
egyfajta kézművesség. A rendező magától tanulja a legtöbbet. Magányos a
szakmája. Abban a pillanatban válik rendezővé, amikor megtagadja mesterét.
Másképp kell komponálni, ha freskót és másképp, ha portrét akarok festeni. A
kegyetlen színház mindig portré. A nagy színház pedig freskó. RUSZT JÓZSEF
(1937, Isaszeg ? 2005, Zalaegerszeg) Kossuth-díjas rendező, színházvezető,
színészpedagógus. Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész. Tanulmányait
1963-ban fejezte be a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Negyvenhárom év alatt
több mint kétszáz színházi és televíziós produkciót rendezett. NÁNAY ISTVÁN
(1938) kritikus, színháztörténész, egyetemi oktató. 1961-ben a Budapesti Műszaki
Egyetemen, 1970-ben az ELTE-n szerzett diplomát. Több mint harminc évig a
Színház című folyóiratnál dolgozott. Publikációinak száma meghaladja az 1300-at.