Szerző: Giorgio Vasta Fordította: Lukácsi Margit L?Harmattan Kiadó, 2014 Giorgio
Vasta különös sodrású regényének cselekménye mintha időn és téren kívüli
helyzetben haladna előre, holott tudjuk, hogy Palermóban járunk, mégpedig
1978-ban. A háttérben egész Olaszország a tragikus Aldo Moro-üggyel foglalkozik,
míg az előtérben néhány kiskamasz az élet olykor fényes, többnyire azonban
inkább sötét és nyirkos sikátoraiba tesz felfedezőutakat. A Vörös Brigádok
mintájára titkos erőszaksejtet alapítanak és eleinte ártalmatlannak tűnő
agresszió-kísérleteiket a brutalitásig, a legridegebb, legmegdöbbentőbb
kegyetlenségig radikalizálják. Egyfajta kései, dél-olasz Witman fiúk kerekedik
ki a három bajtárs történetéből, és habár már az elején tudjuk, hogy sírás lesz
a vége, mégis, Vasta sajátos költői nyelve, a lélek metamorfózisára, és nem csak
intellektuális, de nagyon is fizikai kríziseire figyelő elbeszélői attitűdje
akkor is képes meglepni az olvasót, ha az úgy gondolja, mindent látott már. ?Nem
mondom el, hogy Morót megettem, majdnem megettem, hogy éreztem, ahogy
mikroszkopikus méretben, görbén és magától értetődően zuhant bele a testembe és
a világba. S aztán mindennek vége lett, kezdődött elölről, könnyebb lett a
lélegzet. Még ha itt, Palermóban nincs is annyi fájdalom: márciusban valami
lanyhult, valami kisiklott, ezt érezni lehet a vacsora közben folytatott
beszélgetésekből ? más testekkel eszünk együtt, nemcsak a mieinkkel, az asztanál
ott ülnek a brigádtagok is, velük, az ő kiéhezett kísérteteikkel fogyasztjuk az
ételt ?, mégis, a feszültség felerősödik abban a pillanatban, a tévéhíradó alatt
és utána még egy óra hosszáig; aztán a kísértetek eltűnnek: egy másodlagos,
periférikus feszültség marad utánuk.? Giorgio Vasta (1970) Palermóban született,
jelenleg Torinóban él és dolgozik. A megfogható idő című számos díjjal
jutalmazott első regénye 2008-ban látott napvilágot, azóta pedig többek között
francia, német, holland, spanyol és cseh nyelven is megjelent. Lukácsi Margit
(1965) Budapesten él, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz Tanszékének
adjunktusa, XIX-XX. századi olasz irodalmat tanít. Számos műfordítása jelent
meg, 2008-ban az Olasz Köztársaság Nagykövete ?Az olasz kultúráért?
emlékplakettel ismerte el munkásságát.