Képfilozófiák sorozat Szerző: Leonyid Batkin Fordította: Soproni András Typotex
Kiadó, 2014 Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és
szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a
humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz
töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, az új
gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új
viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a
kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak.
A zárszó mégiscsak a képzőművészeté, Raff aello Athéni iskolájának elemzése. Ő
így fogalmaz: ?Szintézisül a reneszánsz egészének az az ellentmondásos törekvése
szolgált, hogy spiritualizálja az érzékit és testiessé tegye a szellemit,
istenítse az embert és leszállítsa a földre az istenit; felmagasztosítsa a
földi, természeti létet ? és meggyőződjék immanenciájáról; összeegyeztesse a
szellem határtalan diadalát és a test szabad örömét, más szóval:a szublimáltat
és a köznapit, a mitologizmust és a demitologizációt; a fantasztikumot és a
realizmust, az ég magasát és a test alsórendűségét, a kozmikus rendet és a
szabad akaratot, a naturalizmust és az etikus pátoszt, az istenfélő jámborságot
és a szekularizációt, a kereszténységet és az antikvitást?? Leonyid Batkin, aki
életének nagy részét?szovjet emberként? volt kénytelen leélni, aki nem jutott el
sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált
menedéket,és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus
professzorává,generációk tanárává. A peresztrojkaidején Jurij Afanaszjevvel
együtt alapítója a Demokratikus Oroszország mozgalomnak. A kötet adatai:
Formátum: B/5 Megjelenés éve: 2014 Terjedelem: 580 oldal