Szerző: Takács Ferenc Gondolat Kiadó, 2017 Az imamalom egyhangúságával
szajkózunk mindenféle áhítatos bölcsességet, magától értetődőnek vett, vitán
felül álló hittételeket és hatékonynak gondolt varázsformulákat ?ezeréves
határokról?, ?őshonos mangalicáról?, ?a magyar gondolkodás mellérendelő
jellegéről? és hasonlókról. Kulturális emlékezetünk is erre a rugóra jár:
Shakespeare, ugyebár, ?mindent tudott az emberről?, Mozart ?a zene egyetemes
zsenije? volt (sőt ?Krisztusa? ? evvel az utóbbi hittétellel Csajkovszkij állt
elő). Pedig ha ezeknek a szóvirágoknak a tövénél megkapirgáljuk a talajt,
gyakran valami egészen más fordul ki a napvilágra: kiderül, hogy valójában semmi
sem (egészen) úgy van, ahogy gondoljuk, hogy valójában ? Karinthy Frigyes
szavait idézve ? ?minden másképpen van?, mint hinni szeretnénk. A
negyven-egynéhány írás mindenfélével foglalkozik, de mindig szem előtt tartotta
a Magyar Narancsban 2009 és 2016 között megjelent Kapirgáló című sorozat
nyitányában idézett Karinthy-maximát. Igen, minden másképpen van. Mindent
rosszul tudunk, mindenre rosszul emlékszünk (egyénileg és kollektíven egyaránt),
semmi sem úgy történt, ahogy véljük, s (jószerivel) minden igazságunknak az
ellentéte az igaz (már amennyire tudható egyáltalán az igazság bármiről). A
kötet adatai: Kötés: Kartonált Megjelenés éve: 2017 Terjedelem: 246 oldal