Szerző: Erdő Péter Szent István Társulat, 2016 Az Egyház fegyelmi rendje
szorosan összetartozik Isten népének misztériumával. Az első keresztény
nemzedékek felfogásában a hitbeli tanításnak, az erkölcsi cselekvésnek, a
liturgikus ünneplésnek és a szervezett közösségi életnek egyetlen
szabályrendszere volt, az apostoli hagyomány, amely a tanítványok személyén
keresztül magához az eredethez, Jézus Krisztushoz kapcsolta a benne hívőket. A
későbbi századok során a hit és a fegyelem szabályai fokozatosan elkülönültek,
bár teljesen soha nem szakadtak el egymástól. Egyrészt a tanítást illető
ünnepélyes meghatározásokat vagy tekintélyre számot tartó útmutatásokat gyakran
jogszabályi formában adták ki a zsinatok, a pápák vagy az egyes püspökök.
Másrészt az egyházi közösség rendje és működésének szabályai a hitnek, az Egyház
önértelmezésének és a vallási meggyőződésének is fontos tanúbizonyságai,
amelyeket joggal tekintettek teológiai ismeretforrásnak, locus theologicus-nak
is. Kelet és Nyugat egyházai az egyetemes zsinatok és az általánosan elfogadott,
legősibb helyi zsinatok határozatait méltán nevezték szent kánonoknak. Az Egyház
nem érezte úgy, hogy alapítójával és az ő tanításából származó fegyelmi
eszménnyel szemben teljesen független lett volna, és szabad elhatározásból
bármilyen tartalmú törvényekkel tetszése szerint alakíthatná a maga szervezetét
és működését. Ebből a logikából érthető, hogy az egyházjogi szabályozás egyedi
kérdések megoldásán keresztül jutott el olyan általános elvekhez, amelyek
apostoli örökségének követelményeit a változó korok különböző helyzeteihez
alkalmazták. A jelen kötet tanulmányai egyrészt az egyházjogi hagyomány
történeti dimenzióját kívánják bemutatni, másrészt a mai egyházi élet konkrét
kérdéseire keresik a jogi válaszokat. A kötet adatai: Formátum: 16x23 cm Kötés:
Keménytáblás, védőborítóval Megjelenés éve: 2016 Terjedelem: 490 oldal