Szerkesztette: Fülöp Éva, Kővágó Pál Oriold és Társai Kiadó, 2018 A kollektív
áldozatiság lélektanával foglalkozó kutatások viszonylag későn kerültek be az
empirikus szociálpszichológia főáramába. A kollektív áldozatiság azt jelenti,
hogy ha egy csoport a sorozatos, más csoportoktól elszenvedett, igazságtalannak
vélt sérelmek nyomán tartósan azonosul az áldozat szerepkörrel, akkor ez az
áldozat élmény mélyen beágyazódik a kultúrába, általános világszemléletként
meghatározza a csoporttagok további csoportközi tapasztalataihoz való
viszonyulását és tovább adódik a kollektív emlékezeti reprezentációkban a
következő generációknak is. A kollektív áldozatisággal kapcsolatos írások
először a 90-es években jelentek meg a tudományos diskurzusban, a 2000-es
években aztán egyre kezdtek feltűnni a kollektív áldozatiságot a különböző
nemzeti, etnikai, vallási vagy akár nemi kategóriák viszonylataiban vizsgáló
publikációk. S bár az utóbbi években egyre több kulturális kontextusban
vizsgálták a kollektív áldozatszerep dinamikáját, mégis még mindig jellemzően az
Egyesült Államokból, Nyugat-Európából és Izraelből érkező kutatások dominálnak a
kollektív áldozatisággal foglalkozó tanulmányok terültén. Hazai kutatások
alapján azonban úgy tűnik, hogy a kollektív áldozatszerep a magyar nemzeti
identitásnak is szerves részét alkotja. Jelen kötet így egyfelől értékes
kiegészítője lehet a közép-kelet-európai kontextus beemelésével a kollektív
áldozatiság szakirodalmának, másrészt megismertetheti a magyar olvasóközönséggel
a kollektív áldozatiság szociálpszichológiájának jelenségkörét.