Kemény Zsófi válogatásában Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 2017 Klasszikus
költő és szlemmer? Hogy kerül a csizma az asztalra? Olvasni jó, verset olvasni
még jobb. Mondják, mégis kevés fiatal olvas verseket. Az iskolában letudják a
kötelező penzumot, aztán soha többé semmi mást. Arany poros, Petőfi túlzó és
idealista, József Attila meg egy lúzer lenne? Ha valakik, akkor a szlemmerek
képesek megmutatni a fiataloknak, hogy mennyire érdekesek ma is a száz-százötven
évvel ezelőtt írt versek. Kemény Zsófi versválogatása és a versek kommentjei
arról győznek meg: Arany János menő, és nem érdemes félresöpörni. Kemény Zsófi
Arany-válogatásáról jutott eszembe ez a történet. A helyzet, persze fordított: a
befutott, mi több, százötven éve halott, mi több, a legnagyobbak között számon
tartott Arany Jánossal beszélget egy fiatal, pályakezdő költő. De bizony, a
kommunikáció lényege éppen ez: minden irányban lehet beszélgetni, mindenki
hozzászólhat a másik verséhez, öreg a fiatalhoz, fiatal az öreghez, a
tizenkilencedik századi üzenhet a huszonegyedik századinak, s a huszonegyedik
századi üzenhet a tizenkilencedik századba. Olvassuk Kemény Zsófi felől Arany
Jánost. Általában nem gondolunk rá, hogy mindig valahonnan nézzük a szövegeket:
a költő felől, a korszak felől, a tankönyv nézőpontja felől, a múltba helyezve,
egy másik költő felől nézve. Vagy önmagunk nézőpontja felől, személyes
tapasztalataink, élményeink, elvárásaink, félelmeink felől. Olvassunk a mi
korunk felől Arany Jánost. - Fenyő D. György