Szerző: Bérczes Tibor Corvina Kiadó, 2016 Azt szinte mindenki tudja, hogy
Hollandiában legális az eutanázia. Azt viszont már jóval kevesebben, hogy ezzel
a lehetőséggel milyen feltételek mellett lehet élni - illetve ez esetben
meghalni -, és a legalizálás óta eltelt tizenöt év milyen kérdésekkel és
dilemmákkal szembesítette a holland társadalmat. Az itt közölt beszélgetések
egyértelművé teszik, hogy az eutanáziával kapcsolatos kérdésekre mindig is
világnézetfüggő marad a válasz, de azt is, hogy jobb, ha eggyel több, mint ha
eggyel kevesebb választási lehetőségünk van. A legalizálással korántsem zárult
le, csak új szakaszába lépett az eutanáziáról immár jó ötven éve zajló
hollandiai diskurzus. Talán, hisz ezért készültek, ezek az interjúk is
hozzájárulnak majd ahhoz, hogy ez a vita egyszer majd nálunk is ténylegesen
elkezdődjön. Az eutanázia megélését és megítélését szerintem nagyban
befolyásolja, milyen viszonyban van az ember azzal, aki eltávozik. De én csak
illúziónak gondolom, hogy ha nem eutanáziával, hanem természetes módon hal meg,
ki lehetett volna beszélni a lerendezetlen ügyeket. Sőt, úgy vélem, hogy azzal,
hogy az ember tudja az időpontot, kifejezetten lehetőséget kap rá, hogy elvarrja
a szálakat. Én úgy éreztem, hogy épp azzal, hogy sok apró, alapjában véve
jelentéktelen dologról tudtunk beszélgetni, lezártuk a történetet. Amikor
például elmesélte, hogyan jártak az apjával korcsolyaversenyekre, és az milyen
bensőséges kapcsolat volt, nekem az valahogy sokat adott, mert éreztem, milyen
sokat jelentett neki. Fura mód épp arról az időszakról beszélgettünk sokat,
amikor fiatal volt, és amelyet én természetesen nem ismerhettem. Talán épp az
volt a legszebb, hogy ezeknek a kis történeteknek nem volt semmilyen gyakorlati
hasznuk, csak érzelmi jelentésük. Ez erősítette a kettőnk közötti érzelmi
kapcsot. (a Szerző) A kötet adatai: Formátum: 130 x 197 mm Kötés: ragasztott
kartonált Megjelenés éve: 2016 Terjedelem: 292 oldal