Szerző: Rigó Róbert Kronosz Kiadó, 2014 A történészek hajlamosak ? önkényesen és
vitatható szempontok alapján megállapított ? történelmi korszakokban
gondolkodni. Azok a történeti munkák, amelyek a két világháború közötti
időszakot tárgyalják, rendszerint 1938-ban érnek véget, a Horthy-korszakkal
foglalkozók 1944-ben, esetleg 1945-ben fejeződnek be, a második világháborút
kutatók többnyire az 1938 és 1945 közé eső évek eseményeit veszik górcső alá, a
nagy világégést követő új berendezkedést elemzők pedig általában 1944-gyel vagy
1945-tel indítanak. Írásomban a korszakhatárokat, ezektől eltérően, 1938-ban és
1948-ban jelöltem ki, amelynek két fő oka van. Az egyik az, hogy meggyőződésem
szerint a 20. századi magyar társadalomtörténetben a legnagyobb és
legmaradandóbb változások 1944-ben és 1945-ben játszódtak le, ezért meg kellett
vizsgálnom ? helyi ? előzményeit és következményeit is. A másik, hogy az
egyénekre, a helyi elit tagjaira fókuszáltam, akiknek többsége túlélte a korszak
határát, és valójában az foglalkoztatott, hogy e rendszerváltások hogyan
hatottak rájuk, miként formálták át az életüket. RIGÓ RÓBERT (1973) történész,
szociológus, a Kecskeméti Főiskola főiskolai docense, általános
rektorhelyettese. Kutatási területe a 20. század második felének
társadalomtörténete, elsősorban annak helyi, kecskeméti vonatkozásai. A kötet
adatai: Formátum: 160x225 mm Kötés: kartonált, ragasztókötött Megjelenés éve:
2014 Terjedelem: 432 oldal