Emléklapjaim első kötetét ezzel a mondattal fejezetem be: Húsz éves életem két
nagy álma; az egyetem és Budapest, legyetek üdvözölve. Ez a kötet a következő
húsz évről szól; az egyetemi évekről és életkezdésem küzdelmes történetéről. Szó
szerint a tehén fara mellől kerültem az ELTE Bölcsészettudományi Karára, egy
alig ismert nagyvárosi kultúrába. Aztán ifjú házasként friss diplomával a
tarisznyámban Szabolcs-Szatmárba keveredtünk, az országnak ezzel a sok bajjal
küszködő varázslatos vidékére. Előbb Fehérgyarmaton, majd Nyíregyházán éltünk s
dolgoztunk összesen tizenhat éven át. Itt születtek a gyerekeink, itt váltam
felnőtté, itt tapasztaltam meg a magyar társadalom összetett valóságát, a
hatalom természetét, az emberek végtelen igyekezetét és eredendő jóságát. Ma is
görcsbe rándul a gyomrom, ha valaki bunkó módra sötét Szabolcsot emleget. SZABÓ
MÁRTON (Novaj, 1942) filozófus, politológus, társadalomtudós. A filozófiai
tudományok kandidátusa, a politikatudomány akadémiai doktora, a Miskolci Egyetem
és az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont professzor emeritusza. Tanított a
Nyíregyházi Főiskolán, a Miskolci Egyetemen, a Budapesti Corvinus Egyetemen, a
Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, és
tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi, valamint
Társadalomtudományi Karán. Több tudományos testület és bizottság, hazai és
nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőségének tagja. Iskolateremtő tudós
egyéniség. Publikált másfélszáz tanulmányt és tizenhárom könyvet. Munkásságáról
- a bő félezer hivatkozáson túl -mintegy negyven önálló írás, egy monográfia és
egy tanulmánykötet jelent meg. Tudományos és tudományszervező tevékenységét a
szakma Bibó István-díjjal és Kolnai Aurél-díjjal ismerte el.