Képzeletbeli barátja mindenkinek van. Annak is, aki nem tud róla. Ő az, akit
szobánk csendjében félhangos kérdésekkel zaklatunk, aki tartja bennük a lelket
és elviszi helyettünk a balhét; ő az az örök, aki még akkor is ott löki a sódert
a fejünkben, amikor épp egyedül vagyunk. De vajon hogyan lát bennünket ő? Hogyan
látja a szüleinket? És mit érez akkor, amikor először akad kihívója egy valódi
barát személyében? A muter meg a dzsinnek szerzője ezekkel a kérdésekkel játszik
el abszurd és pimasz meseregényében.