Ennek a regénynek már a kiinduló helyzete is annyira különleges, hogy szinte
kiabál a megfilmesítés után: 1934 augusztusában Londonban fölbukkan Nikola Tesla
egyik elveszett találmánya, amely a modern GPS kezdetleges, de működő elődjének
tekinthető. Az eszközökre ? a találmány két részből tevődik össze ? az angolok
és a németek is igényt tartanak. A bonyodalmat az okozza, hogy ez a csodás kütyü
egy habókos professzor tulajdonában van, aki nem szándékozik rajta senkivel sem
osztozkodni. Balszerencséjére egy német őrgróf tudomást szerez a találmány
létezéséről, és beavatkozik az események menetébe. Az angolok gyenge pontját
veszi célba, mert a találmány birtoklási jogának eldöntésére fogadást ajánl: ha
a találmány eszközként működik, legyen az angoloké, de ha nem, visszaminősül
tudományos elvvé, amit már bárki, így a németek is használhatnak. De hogyan
lehet megvizsgálni egy GPS eszközt? Csakis úgy, ha kiviszik a terepre. Mivel a
jeladó és a jelfogó berendezés között magasságkülönbségnek kell lennie, az
őrgróf rendelkezésre bocsátja a léghajóját. Ennek gondolájában helyezik el a
vevőkészüléket, ami a találmány másik felének, egy miniatűr rádióadónak a
jelzéseit regisztrálja. A baj csak az, hogy a léghajó motor nélkül, a
kontinentális áramlat hátán egyenes vonalban sodródik Budapest felé. A rádiót
cipelőknek a földön kell követniük ezt a mozgást, mégpedig árkon-bokron át.