Mikszáth Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a
stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író
gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi
környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett. ?Elbeszélni nem a
regényíróktól tanultam, hanem... a magyar paraszttól - vallotta Mikszáth idősebb
korában. Munkásságának talán legfontosabb állomása A tót atyafiak (1880) és A jó
palócok (1881) megjelenése. Az utóbbiról írta azt, ami mindkét kötetre érvényes:
Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett: Olyan kis mesebeli könyv lett, aki
megrázkódott és... mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el
akarsz jutni. Kétségtelen: a novelláskötetek hozták meg Mikszáthnak az olvasók
szeretetét, a kritikusok dicséretét és nem utolsósorban a biztos megélhetést. A
tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját.
Szemlélete ugyanakkor még alapvetően romantikus. Nem véletlenül mondta A jó
palócok elbeszéléseiről: Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban,
s aminő már sohasem leszek többé. Kaiser László