Szerző:Szabó Magda Kiadó:Európa Nyelv: magyar Kiadás éve: 2014
ISBN:9789630798969 Kötésmód: KEMÉNYTÁBLÁS, KÖTÖTT Oldalszám: 416 oldal Méret
[mm]: 130 x 185 x 31 A ?Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a
minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek
bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk.
Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak
vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet,
amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget. Az én
Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s
nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az
emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot
a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre
érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő
nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem
tanácsos vízbelépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig,
míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták
között, hanem mentse meg, ami az életéből megmenthető. Az elvarázsolt királylány
sose figyelt jól, mire feleszmélt, problémáin és személyén átlépett a
történelem, amin még módosíthat, tárgyilagos, holdverte frázis, se indulat nem
perzsel, se kétségbeesés, nem a nap süt, csak a hold. Ebben a regényben két
későbbi regény jelzi valamikori születését, a még irónia nélküli antik világ
ábrázolása és Melinda személyében az öregek világát nem vállaló ifjúság könyve,
a leendő Mózes I. 22. Szerettem írni, vonzott az ábrázolható alakok sokfélesége,
Anyuci, a sunyi, Somos Aranka, a tisztaság megszállottja, Nóra és persze Elek
is, aki gondosan mérlegel ötvenhatban s az utca helyett az otthon biztonságát
választja, mert nem érdemes dönteni szerinte, míg a dolgok véget nem érnek.
Legnagyobb kedvvel persze Melindát formáltam, riasztó fekete anyja fehér
negatívját. Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos ?írjuk meg
az életrajzunkat?-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti
mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin
minden az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete,
mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezőnek,
részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok. Minden titok titok.
Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen. Mikor
befejeztem, kinéztem a minden munkámat végigfigyelő lombok közé, és eltűnődtem
rajta, ad-e Isten új munkára erőt még, hogy megírhassam ezentúl is, amit
észrevettem és amit az emberekről és az emberi szenvedélyekről megtanultam.
Szabó Magda