Egzotikus környezetben játszódik a szerző legújabb regénye. Főhőse Tordai
Tamás, fiatal magyar orvos, egy közép-afrikai országban gyógyítja betegeit. Az
egyenlítői forró éghajlat többszörösen is próbára teszi a messziről jött
idegent. Az emberi környezet sem könnyíti meg életét. A történet kezdetén a
nyomor és a törzsi ellentétek hamu alatt izzó parazsát lobbantják lángra a
szakadár politikai erők. Hirtelen minden megváltozik a könyörtelenül tűző nap
alatt fekvő Bangarában. A városban a mohamedán kereskedők, a tubu nomádok, a
fulani pásztorok, a sokféle bőrszínű és vallású embertömeg megbolydul. A volt
francia gyarmaton dolgozó külföldi szakemberek, a fehérek elmenekülnek. Nem
csupán ők érzik magukat veszélyben - mindenki élete nagyon olcsó lett... Tamás
esküjéhez híven kitart betegei mellett, míg az események az ő lépteit is másfelé
irányítják. A váratlanul felbukkanó szép és okos svájci fényképésznő, Christine
iránti szerelme az egyetlen érzés, amely most fontos számára. Egy ponton túl úgy
érzi, felelős a lányért, segítenie kell rajta és önmagán is. Együtt menekülnek
hát a sivatagon keresztül, ahol a megrázó élmények hatására sem vesztik el
emberségüket. Felemelő egymásra találásuk alatt Tamás úgy érzi, Christine
hatására maga is jobb, hősiesen harcolni képes, igaz emberré lett. Egymással és
egymásért állják ki a veszélyeket, már csak egymást látják, és már nem csupán
puszta életükért, de szerelmükért futnak-száguldanak-menekülnek a történelem
váratlanul szemük elé táruló csapdái, az ezerarcú üldözők, a lépten-nyomon
leselkedő halál elől. Rajtuk nem fog a fáradtság, a gyűlölet, az alattomos
szándék. Ezt hiszik, és ebben reménykednek az utolsó percig... Christine és
Tamás szerelme több, mint jelkép. A sokat szenvedett földön egész világok
nyújtják-nyújtanák így kezüket egymás felé, dacolva széllel-viharral.