Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a
bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja,
milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan
gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál
látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán
mégsem olyan jó. Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még
szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az
ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első
nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngyi?
Figyelsz, Gyöngyi? Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett
rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos.
Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök! Szálinger Balázs