Mi vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle
helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas
ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze,
hogy rátámadjanak saját szomszédaikra - olyanokra, akiket nemrég elpusztítani
hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé?
Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi
antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik
nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra
egy zsidó tojáskereskedőt - ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége.
Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és
gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a
felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon
tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi
viszonyainkat.