?Lelkünkben India úgy él, mint a csodák országa, az Ezeregyéjszaka mesés
birodalma. Már amit felületesen hallottunk róla, az is olyan hátborzongatóan
csodálatos és ellentmondásos. Például: Indiában sorra épülnek a modern gyárak,
vízi és atomerőművek, de ezek kiásásához a földet tízezerszám nők hordják el a
fejükön kis kosárban? ? írja a kötethez írt utószavában Jánosy István. Ebbe a
csodálatos országba, helyesebben legendás múltjába vezeti olvasóit ez a könyv, a
szanszkrit irodalom remekének, az ősi India valóságos enciklopédiájának első, a
teljesség (a lényeg teljességének) igényével fellépő magyar tolmácsolása. Az
első, lényegét tekintve teljes Rámájanát a nagyvonalú válogatás mellett makacs
pontosság jellemzi. A rég múlt idők e tőlünk térben is távol eső remekműve
egyszerre elevenné, hatásossá válik, gyümölcsöző kapcsolatba tud lépni a mai
magyar olvasóval.