Szerző: Olaf Stapledon Kiadó: Móra Nyelv: magyar Kiadás éve: 1989
ISBN:9631168094 Kötésmód: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT Oldalszám: 282 oldal Méret
[mm]: 170 x 234 x 12 Ez ?egy kitalált történet. Elképzelhető vagy legalábbis nem
teljesen hihetetlen elbeszélésben próbáltam felvázolni az ember jövőjét, s
igyekeztem, hogy a mese utaljon arra a változásra is, amely ma játszódik le az
ember szemléletmódjában. Úgy is lehet ábrándokat szőni a jövőről, hogy a csodák
kedvéért szabadjára engedjük a képzeletünket. Pedig ha kordában tartjuk, épp
ezen a területen szerezhetnek nagyon értékes tapasztalatokat a jelentől és annak
kilátásaitól meghökkent elmék. Manapság üdvözölnünk kellene, sőt fontolóra
kellene vennünk minden komoly kísérletet, mely fajunk jövőjét teszi mérlegre;
egyrészt, hogy megértsük azokat a nagyon különböző és gyakran tragikus
lehetőségeket, melyekkel szembetaláljuk magunkat, másrészt, hogy szoktassuk
magunkat a tudathoz, miszerint legbecsesebb eszményeink is gyermekdednek
tűnhetnek nálunk fejlettebb elmék számára. Akkor a távoli jövőről szőtt
ábrándkép egyben kísérlet lesz arra, hogy az emberi fajt kozmikus környezetében
lássuk, s a szívünket új értékek elfogadására tegyük alkalmassá. De keményen meg
kell fegyelmeznünk képzeletünket, ha azt akarjuk, hogy a lehetséges jövők e
képzeletbeli építménye meggyőző erejű legyen. Nem az a feladatunk, hogy átlépjük
a korlátokat, melyeket az adott kultúrállam, amelyben élünk, lehetőségeink köré
emelt. Ami csak fantasztikus, annak igen csekély az ereje. Nem lehet célunk,
hogy ténylegesen bekövetkező eseményeket megjósoljunk; mert mostani
helyzetünkben az ilyen jövendőmondás, a legegyszerűbb dolgokat kivéve, csak
könnyelműség lehet. Nem a történészek mezében lépünk fel, akik ezúttal
előrenéznek, nem pedig hátra. A sok, egyformán érvényes lehetőség gombolyagából
csak egy bizonyos szálat húzhatunk ki. De azt a szálat céltudatosan kell
kiválasztanunk. Tevékenységünkre a művészet szó illik, nem pedig a tudomány; és
művünknek várhatóan művészi hatást kell gyakorolnia az olvasóra. Célunk mégsem
csupán az, hogy esztétikai értelemben remekművet alkossunk. Nemcsak történelmet,
nemcsak mesét, hanem mítoszt kell teremtenünk.