Szerző: Bauer Barbara Jaffa Kiadó, 2025 Élfestett kiadás Vannak emberek, akiknek
a története jóval azt megelőzően kezdődik, hogy megszületnének. Sándor története
sem indul másként, mint sokaké a II. világháború idején. A szerelemben fogant
kisfiút csupán egyszer tarthatta a kezében az édesapja, egyszer emelhette
büszkén a magasba, mielőtt életét veszítette a fronton. A félárva fiú nemcsak az
édesapját, de később az otthonát is elveszíti, és útra kel az édesanyjával és
annak családjával egy új élet reményében. Katalin két özvegyember házasságába
érkezik első közös gyermekként, és él boldog, önfeledt gyerekkort a Kárpátok
gerincén, Székelyföld határvonalán mindaddig, amíg a család elhagyni nem
kényszerül az otthonát 1916 nyarán. A tizenegy éves kislány élete egyetlen
éjszaka leforgása alatt megváltozik, és már sosem lesz a régi. Sorra veszíti el
mindazt, ami egykor a biztonságot jelentette: az otthonát, az édesapját, az erdő
hangját, a gyerekkorát. Teréz születésekor hatalmas vihar vonul át a Kárpátok
fölött, de mintha csak az égiek tudnák, hogy új élet érkezik, szétnyílnak a
sötét felhők, utat engedve a csillagok fényének. A kislánynak és az édesanyjának
szüksége is van minden erőre, jöjjön az az égből vagy bárhonnan. Teréz ott nő
fel, ahol a fák őrt állnak a Kárpátok vonalán, azon a földön, amelyet soha
elhagyni nem akar, amely mindent jelent neki, ahol úton-útfélen az ősei nyomára
lel, még akkor is, ha születésekor ez a föld már egy másik országhoz tartozik.
Talán éppen ezért ragaszkodik hozzá, mégis menni kényszerül, és az élet néhány
nap alatt, egy vagon sötét mélyén megváltozik. A sors ismétli önmagát. Bauer
Barbara új regényének főhőse három generáció sorsán keresztül jut el a
szegénység, a talajvesztettség, a kilátástalanság mélységéből a gazdagság és a
végtelen lehetőségek határtalanságáig. A kötet adatai: Kötés: puhatáblás
Megjelenés éve: 2025 Terjedelem: 245 oldal