Az a csoda, ha itt egy-két évig békén hagyják az embert. Tizenegy éves koromban,
57 tavaszán olvastam egy különös újságcikket. Negyvenkét évvel később,
váratlanul bukkant fel az emlékezetemben, és egy teljes regény cselekménye
rémlett fel bennem pillanatok alatt az elejétől a végéig, már csak a két végpont
közötti anyagot kellett elkészítenem. Nyomozni kezdtem az újságcikk után. Úgy
emlékeztem, hogy napilapban jelent meg. Két hónap alatt mindent végigböngésztem,
s már-már lemondtam a regénytervről ? epikai hitel nélkül nem tartom érdemesnek
prózát írni ?, amikor rábukkantam. A Széchenyi Könyvtárban történt a dolog, ott
volt előttem a cikk, nem álmodtam, nem képzelődtem: létezik, és ami miatt
egyáltalán emlékeztem rá, ott volt olvasható a második hasáb közepén. Akkor
végre nekiláthattam a forrásokat kutatni. Sokakat személyesen is kifaggattam,
pontosan mikor, hol és hogyan történt meg az, ami engem érdekelt. Készségesen
segítettek az itthon és a külföldön élők, idősek és középkorúak egyaránt.
Köszönöm. Spiró György