Budapest, hazánk fővárosa, egyben az országnak látnivalókban is leggazdagabb
helye. Minden külföldi, aki érdeklődik a történelmi múlt hagyatéka és a
szocialista építés eredményei iránt, élvezni akarja és tudja a természeti és
művészeti szépségek összhangját, az európai városok sorában felkeresi Budapestet
is. Furcsa módon ezek a külföldiek néha jobban ismerik városunk nevezetességeit,
mint mi magunk. Mi valahogy nem becsüljük eléggé saját értékeinket vagy
halogatjuk megtekintésüket, hiszen olyan közel vannak, bármikor odasétálhatunk.
Természetesen nincs arról szó, hogy ebben a könyvben minden benne lenne. Már
nevében is jelzi, hogy egy ?mini? sorozat tagja, és ennek megfelelően csak a
legfontosabb látnivalókat ismertetheti. De joggal merülhet fel az a kérdés, hogy
mi a ?legfontosabb?, ki állapíthatja meg ennek mértékét? Minden válogatás
szubjektív, és ettől nem mentes ez a könyv sem. Elsősorban a műemlékek iránt
érdeklődőknek szeretne kalauza lenni. A Panoráma útikönyvekből már ismert
térképes-sorszámos rendszer segítségével kívánja fővárosunkat bemutatni a
turistának, felhíva figyelmét a történelmi vagy művészeti szempontból kiemelkedő
épületekre, emlékművekre. Feldolgozásuknál csak ez a szempont volt irányadó, nem
pedig az épületben működő intézmény, hivatal jelentősége. Ezért azután például
csak azokat a minisztériumokat említettük meg, amelyek műemlék épületben vannak
elhelyezve. Bár a Panoráma városkalauzok számozott rendszerének megfelelően, nem
akarjuk kézen fogva vezetni az olvasót, de a látnivalókat mégis képzeletbeli
séták sorrendjében ismertetjük. Tekintettel voltunk arra, hogy a hazai turisták
nagy többsége csak néhány napot tölthet fővárosunkban, és így nincs ideje
távoli, nehezen megközelíthető objektumok megtekintésére. Tehát egy-egy ? főként
a peremkerületekbe eső ? templomot, kisebb múzeumot kihagytunk a felsorolásból;
egy-egy kisebb jelentőségű objektumot viszont ismertettünk, ha képzeletbeli
sétánk útvonalába esik. Nem képzőművészeti becsű emléktáblát általában csak
akkor említünk, ha az épületről, melynek falán elhelyezték, egyébként is írunk.
Kétségtelen, hogy elég sok művészi értékű emlékszobor is kimaradt, de
tekintettel kellett lennünk a turisták teherbíró képességére. Budapest ? sőt
bátran mondhatjuk, Magyarország ? első számú idegenforgalmi centruma a
Várnegyed. Itt majd minden ház műemlék, és ezért minden utcáját
?végigsétálhatjuk? az olvasóval. Így azután itt szinte kivétel nélkül
megemlítjük a szobrokat, emléktáblákat, amit másutt a fenti szempontok miatt nem
tehettünk. Részletesebben ismertetjük a pesti Belvárost és közvetlen környékét
is ? hiszen itt jóval sűrűbben helyezkednek el a látnivalók, mint a külső
kerületekben. De még így is, ha mindent végig akarunk nézni, körülbelül két
hétre van szükségünk, napi nyolcórás ?munkaidőt? számítva. Ennél többet pedig
kevesen tudnak napokon keresztül sétálni. És még ez a két hét is világhírű nagy
múzeumainknak csak futólagos megtekintését teszi lehetővé. Ha az olvasónak van
ideje, azt tanácsoljuk, a könyv sorrendjében járja végig a látnivalókat; így
viszonylag a legkevesebb fáradsággal juthat el az ismertetett objektumokhoz. A
mellékelt térképvázlatok segítségével könnyű lesz a tájékozódás és az egyes
épületek felismerése. De természetesen annak sincs akadálya, hogy csak egy-egy
múzeumot, műemléket, érdekességet nézzünk meg, tetszés szerinti sorrendben,
ahogy kedvünk és időnk engedi. A lap szélén álló számok betűjelei a megfelelő
térképszelvényre vagy szelvényekre utalnak, az UT jel számait pedig a könyv
utózék-térképein találjuk meg. Budapest sokarcú város. Ha ókori elődjét,
Aquincumot nézzük, kétezer éves; de valójában csak 1873-ban alakult meg Pest,
Buda és Óbuda egyesítésével. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején fejlődött
nagyvárossá, de szellemében ma már szocializmust építő népköztársaságunk
központja. A Duna egyik partján hegyes-dombos; a másikon úgyszólván teljesen
sík. Szép fekvése, műemlékeinek változatossága maradandó élményt nyújt minden
látogatójának. Megéri, hogy felfedezzük, felkutassuk látnivalóit!