Az afrikai vadászat, a szafari, kevesek kiváltsága volt és maradt; a veszély
illúzióját, az egzotikus élményt is luxuscikként fogyasztja, aki teheti.
Kittenberger Kálmán a szegény sorsú diákok jellegzetes választásaként
tanítóképzőt végzett, a hétfalusi csángó községek egyikében, Tatrangon volt
néptanító. Természettudományos érdeklődésének, kitűnő megfigyelőképességének
köszönhette, hogy végül is a Nemzeti Múzeum megbízásából 1902-ben afrikai
gyűjtőútra indulhatott. Pályája során hat ízben járt Afrikában, hadifogságba is
az őserdő közepén került az első világháborúban: futárral hívták elfogatása
színhelyére, s öt év internáló tábor akasztotta meg vadászati sorozatát. Az
afrikai kontinens keleti és középkeleti vidékeinek és gyűjtőmunkájának leírását
szakfolyóiratokban ismertette, és olvasmányos vadászkönyveiben foglalta össze. A
Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927) vadászat módszertani kézikönyv és
izgalmas vadászkalandok gyűjteménye. A legveszélyesebb nagyvadak - oroszlán,
elefánt, kafferbivaly, orrszarvú, leopárd - szokásairól, vadászatának módjáról
esik a legtöbb szó, de a szerző módot talált a tarajos sün, a földimalac, a
madarak leírására is, sőt a szükséges vadászfölszerelésekről és a trófeák
szakszerű kezeléséről is tájékoztat. Izgalmas vadászkalandok, sok-sok tévhitet
eloszlató pontos megfigyelések teszik vonzóvá Kittenberger írását. A sikeres és
sikertelen elefántvadászatok, kockázatos rinocéroszkaland, bivalyvadászat,
óriásdisznó-űzés izgalmai mellett megismerkedhetünk az őserdei élet minden
kellemetlenségével - és szépségével. Mert a szórakoztató, különleges világába
bevezető könyv szerzője, Kittenberger Kálmán igazi Afrika rajongó, a természet
tudós vizsgálója és szerelmese.