A három, egymásba fonódó regény szereplői megszállottan keresik helyüket,
identitásukat, valóság és képzelet, élet és elmúlás határvonalán egyensúlyozva.
Az Árnyéklovag főszereplője a szocializmus árnyékvilágának gyermeke, aki az
elutasító, rideg vidéki közegből menekül a fővárosba, és aki végigjárja a
sodródó értelmiségiek tipikus útját: újságárusítás, amatőr színjátszás,
tüntetés, beszervezési kísérlet, majd biztos állás egy nevelőotthonban, később
tanítás főiskolán. Kapcsolódását a környezetéhez mindvégig nehézségek kísérik,
és mire kibékül azzal, hogy a saját neméhez vonzódik, megöregszik, egyedül
marad. Az Inkubátorgyerek egy születése óta állami gondoskodásban felnőtt fiú
útkeresésének reális alapokon álló, szürrealista elemekkel átszőtt története.
Élete meghatározó élménye egy speciális otthonban eltöltött néhány év, ahonnan
kikerülve végképp elveszettnek, gyökértelennek érzi magát. Miután kipróbálja az
érzelmek nélküli szexualitás többféle módozatát, érdeklődése megszűnik a testi
kapcsolatok iránt. Vágyaiban egykori osztálytársa, Valentin képe jelenik meg
újra meg újra, akiről pontosan senki nem tudta, hogy inkább fiú volt, vagy
inkább lány. Az Észak vonzásában című, harmadik részben a véletlen egymás mellé
sodorja őket, lehetőséget kínálva a megnyugvásra, az egymásra találásra. Akár
szövetségesek, barátok is lehetnének, ha időben megtanulták volna, hogy miként
lehet megélni és kifejezni érzelmeiket.