Schnitzler számára elegendő írói kiindulópont néhány, a valóságból vett
élethelyzet, monndjuk egy szerelmi esemény. Ábrázolásmódja elsősorban
atmoszférateremtő erejével tűnik ki. Világa igézően mágikus, ugyanakkor e világ
szimbólumoktól mentes, céltalan. Bizalmas, személyes viszonyaik által fogva
tartott férfiak és nők a főszereplői színdarabjaihoz hasonlóan novelláinak is.
Ez utóbbiakban azonban a tragikus elem a domináns. Schnitzler vétkektől terhes
és vonzerővel teli hosei kiúttalannak vélt helyzeteikből a halálba menekülnek.
Az egykor hírnévre, dicsőségre vágyó öregedő színész, a katonatársáért
kockázatot vállaló, majd volt szeretője által megalázott tiszt, az apja
adósságai miatt áldozatot hozó fiatal lány: mind-mind az író alkotta sors
mártírjai.