Minden ?mese! És eredetileg minden mese felnőtteknek szólt. ?A nép számára az
erotika a beszéd tárgya volt. Amit érzett, látott vagy látni vélt, elmondta.? ?A
nép az erotikus értelmű, úgynevezett obszcén szavaktól sosem félt.? ?A nép
anyanyelvén szól, néven nevez, és akkor pirul zavartan, ha körülírni
kényszerül.? ?A ma élő magyar ember szájhagyományi kultúrájának, szellemi
népművészetének mostoha évszázadok sokaságán át megőrzött élő, viruló
műalkotásait becsülhetjük ezekben a mesékben. És ez nem kevés.? Burány Béla
orvos és néprajzkutató (Zenta, 1931?2008) Vidám, szórakoztató könyvünkben éppúgy
megtalálhatók a fiatal- és öregkori pajzán mesék, mint a papok, apácák szerelmi
életét kifigurázó történetek vagy az úgynevezett tanmesék, amelyeknek hősei
leggyakrabban az állatok. A szókimondó, a különböző testrészeket a nép nyelvén
megnevező, az aktusokat is leíró vaskos történetek nemcsak a (délvidéki) magyar
ember gazdag humorát adják vissza, hanem a nyelv, ezúttal a magyar nyelv
gazdagságát, leleményességét is gátlástalanul visszatükrözik. Az állatmesék itt
nem állatokról szólnak, ezeknek a történeteknek a kifejezésmódja fontos.
Ösztönvilágunk megtestesítői. Célunk tehát, hogy szórakozzunk, és közben
szórakozva szórakoztassunk, mint az egyszeri ember, legyen ő is János, aki
egyszer akár azt is mondhatta volna jókedvében: ?Akkor most menj csak, kedves
fiam ? János! ?, a cselevenduszoddal a Vörös-tengerhez hetymetyütyürűzni. De ha
jól akarod érezni magad, útközben szólj be a Julcsinak is!? Jó szórakozást!