?A kisebb és nagyobb emberi csoportoknak szükségük van valamilyen
rendszerben-létezés tudatára (akár annak tagadásával); ezáltal lesz a csoport
(akár egy nép) a világ elrendezésének valamilyen értelmezési tartományává, az
egyéni identitás fontos részévé. Clifford Geertz szerint az ember a maga szőtte
hálójában függő állat: a kultúra ez a háló - amely alakít és alakított egyaránt
(GEERTZ 2001). A nemzet vagy a nép képzete is fontos része kultúráinknak. Egy
nép, egy nemzet talán egyszerre konstrukció, illetve szimbolikus- és értelmezési
keret is. Egyszerre alakít és alakítható, kapcsolódik hozzá a folytonosság
érzete - ehhez gyakran kapcsolódik az ősök tisztelete. A világ értelmezési
keretének egyik fontos szintje, ahogy az egyén otthonossá akarja tenni maga
körül a világot. Ezáltal pedig identitásának egyik fontos forrásává válhat -
egyénenként más és más módon: a szocializáció, a tapasztalatok, élmények és
érzések, döntések sokszínű szövetét - ún. ?diskurzus-terét - alkotva a nép
minden egyes tagja körül. Nem hiszem, hogy ?választásunk esetleges: oka és
környezete van annak, hogy ki mivé lesz. Magyar, román, szász, cigány - vagy
több is... Ebbe a sokszínűségbe pedig miért is ne tartozhatna bele a művészet
általi megfogalmazások szuggesztív sora? Egy vers, egy festmény, egy zenemű
mélyebb, nagyobb érzelmeket kelthet száz tudományos előadásnál.