Hősei legtöbbször oly révedező, messzire tekintő arckifejezéssel lépnek elénk,
mintha máshová figyelnének. Lagziról beszélnek, ételekről, ünnepekről, a
hétköznapok feladatairól, de tekintetük olyan, mintha szívükben eljegyezték
volna magukat egy emlékkel, melynek varázsától nem tudnak többé szabadulni.
Krúdy minden regényhőse titkot őriz a szívében. Nem ismerek írót, aki olyan
csalhatatlan biztonsággal érzékelte volna a valóságot, mint ő, s ugyanakkor
olyan öntudatosan megtagadta volna a valóság törvényeinek érvényét az élet
mélyebb térfogata, az emlék, a vágy és a képzelet birodalma fölött. (Márai
Sándor)