A Száll a kakukk fészkére megjelenését 1962-ben osztatlan lelkesedéssel fogadták
olvasói és kritikusai, jóllehet a polgárpukkasztó beat nemzedék hatásait
tükrözi, és az akkortájt formálódó, ellenkultúrának nevezett mozgalom több
majdani eszméje is vezérmotívumként ível át a regényen. 1975-ben Jack Nicholson
és Louise Fletcher főszereplésével Milos Forman rendezett belőle filmet, amely
öt Oscar-díjat nyert. Egy elmegyógyintézetbe új beteg érkezik, a nagyhangú,
tettre kész és életvidám Randle Patrick McMurphy. Rögtön felméri az
erőviszonyokat, és nekilát átalakítani az osztály életét: kártyapartikat
szervez, valóságos fogadóirodát üzemeltet, italt és nőket csempészik be, sőt
megkérdőjelezi a csoportterápiás gyűléseken alkalmazott módszert is. A szabályok
megszegése játékként indul, amelynek kimenetelére fogadásokat köt, hamarosan
azonban elkeseredett háborúvá fajul, amelyben McMurhpy ellenfele az osztály
teljhatalmú főnővére, a Főnéni. Tekintélyénél és pozíciójánál fogva a Főnéninek
számos eszköz áll rendelkezésére, McMurphy viszont csak féktelen életvágyára,
szélhámosbölcsességére és betegtársai rokonszenvére hagyatkozhat.