Ez a könyv a francia kiadó szerint A szeretet éneke, a boldogság kiáltása, az
élet himnusza, a gyöngédség és reménység tanítója, mely korunk minden emberének
szól. Könyve végén a szerző köszönetet mond feleségének és mindazoknak, akik
segítették könyvének megírásában, intézményeknek és egyes személyeknek egyaránt.
Köszöni a kiegészítő információkat és a dokumentációt. Ezt lényeges előre
tudomásul vennünk, mert a mi számunkra sokszor elképzelhetetlen az, amit leír.
Hitelességét erősíti a mellékelt színes képek sora, amely nagyban emeli e kiadás
értékét. Irgalmatlan sötét hátteret rajzol olyan realista módon, hogy a
fordításban néhány részletet jobbnak láttunk kihagyni. Viszont ebből a
környezetből valósággal kiragyog az emberi nagyság: mire képes az együttérző
irgalmas szeretet, mennyira igaz a könyv mottója: Mindaz, amit nem tudsz
odaadni, az elveszett. Mennyire igaz, hogy az embertelen városnak van mágikus
ereje, amely szenteket tud teremteni. Névtelen szenteket. Mai körülmények között
mutatja meg, hogy az ember nem arra született, hogy legyőzzék és a szeretet az,
amely mindennél erősebb. A szerző a névtelenséget nagyon hangsúlyozza, ennek
érdekében felcserélte a neveket és olykor egyes részleteket is. Mert mindaz,
amit leírt, több évvel ezelőtt zajlott le, de emberek, akik ilyen nehézségeket
képesek legyőzni, mindig fognak létezni. Dominique Lapierre, aki járja az egész
világot és keresi a nagy emberi eposzokat, korunk igazi hőseit. Könyveit harminc
nyelvre fordították már le, és vagy százmillió olvasója van. Öt best-sellers
regénye jelent meg: ennek jövedelméből és más adományokból 1980-ban társaságot
alapított a kalkuttai leprás gyerekek megsegítésére. Egy alkalommal gyermekeit
Kalkuttában meglátogatva, fedezte fel az őt megigéző világot: Az Öröm Városát.
Ebből a felfedezésből született ez a könyv.