Grecsó Krisztián történeteiben a párhuzamosok a végtelenben sem mindig
találkoznak, de a találkozások mégis elmesélhetők. Néha az események egy időben,
de más helyen zajlanak (Erdélyben, a fővárosban vagy falun), máskor egyazon
helyen, de különböző időkben: harmincas vagy ötvenes években, és közben nagyon
is a mában. Ahogy mindannyian ismerjük az érzést, amikor nem vagyunk a
helyünkön. A Valami népi történetei ezekről az otthontalan helyzetekről szólnak,
és az olvasó így válik nyomolvasóvá. Akár a rég- és a közelmúlt falusi
históriáit, akár egymás mellett elsuhanó életutakat vagy éppen a saját életének
történeteit követi, Grecsó Krisztián novelláiban mindig ott kísért a kíméletlen
együttérzés.