Nem szűnik a vita, mely azóta tartja izgalomban a globális politika szakértőit,
hogy 1993 nyarán a Foreign Affairs című folyóiratban megjelent Samuel P.
Huntington tanulmánya a civilizációk összecsapásáról. A szerző időközben könyvet
írt koncepciójáról, melynek legfőbb érdeme, hogy szinte hiánytalanul megjelenik
benne minden olyan politikai jövőkép, melyet a demokratikus és liberális
társadalmi szándékok ugyan elutasítanak, lehetőségükkel mégis messzemenően
számolniuk kell. Meglehet, Huntingtonnak igaza van: távlati jövőnket talán
valóban nem a felvilágosodás és a racionalizmus fogja meghatározni, nem a sokak
által egyetemesnek tekintett vagy hitt nyugati értékek elterjedése, hanem az
ösztönök és a lokális értékek (és előítéletek) köré szerveződő törzsi lét.
Meglehet, nem a szabadság, egyenlőség és szolidaritás hármasa lesz az az
alapérték, amely meghatározza az együttélés mikéntjét, hanem a különböző
kultúrák, civilizációk egymással jobbára összeegyeztethetetlen értékeinek
állandó, esetleg ideig-óráig békés mederbe terelhető, de mindig kiújulással és
összecsapással fenyegető konfliktusai. Persze az is lehet, hogy Huntington
paradigmája sohasem fog valóra válni. Mindazonáltal hasznos lehet végigpörgetni
a kevéssé kívánatos események forgatókönyveit is. Ha másért nem, hát azért,
nehogy később kínos meglepetés érjen bennünket. Szerkesztette: Ara-Kovács
Attila.