Csak mint Allah bérmunkása vagyok itt. Ha hősi halált halok, a Paradicsomba
kerülök. Ez az életcélom, találkozni a Mindenhatóval ? mondja Jehuda Lahav
könyvének palesztin öngyilkos merénylője. Majd fogja magát, és robbanóanyaggal
megrakott gépkocsijával nekihajt egy izraeli katonai állásnak. A terrorista
szülei büszkék fiuk tettére. Temetése esküvőre emlékeztet, ahol mindenki vidám
és elégedett. Lehet-e békét teremteni azon a földön, ahol két, egymást
ellenségnek tekintő nép a végletekig összegabalyodott, s ahol a halál-kultusz ?
legalább is a szélsőségekre hajlamosakban ? minden másnál erősebb életérzés. A
szerző igent mond erre az európai mentalitás számára nem is igazán értelmezhető
kérdésre. A zsidó és a palesztin nép együttélésre van ítélve ? állítja Lahav ?
akkor is, ha az arab szélsőségesek, a dzsihád megszállottjai a halált többre
becsülik az életnél, s akkor is, ha a másik oldalon az ortodox zsidók egy
talpalatnyi földet sem adnának az araboknak.