Apjalánya Pisti szerencsés gyerek, osztálytársaival ellentétben a háború alatt
nem vitte el a vonat, igaz, abban a szecessziós múltjába belefeledkező zalai
kisvárosban, ahol felnő, arról sem beszélnek, hová tűntek a többiek. Mivel
osztályidegenként nem tanulhat tovább, Budapestet próbálja meg bevenni, de egy
szerelmi csalódás után visszatér kispolgári világába. Megnősül és gyerekei
születnek, ők azonban mit sem tudnak az Egyesült Izzó beszerzőjeként mániákusan
intézkedő apjukról. Csupán azt, hogy rajong a detektívregényekért és hosszú
ballonkabátjáért. A családi és városi titkok ragacsos levegőjéből szabadulni
vágyó lánya tizennégy évesen ugyancsak a fővárosba menekül, s alig pár év múlva
apja halálhírét hozza egy kanizsai ismerős a pestibölcsészkaron. Amikor harminc
évvel később méhnyakrákot diagnosztizálnak nála, szorongásoktól és bűntudattól
űzve a titkok nyomába ered, hogy megértse saját betegségét, feltárja az apa
elhallgatott történetét és szembenézzen a közös örökséggel. Nemcsak apja
személyes tragédiájával, hanem egy életforma megszűnésével, a világháború, a
Kádár-kor és a rendszerváltás okozta sebekkel. Apám, aki egy soha el nem mondott
történet terhét cipelte a vállán, mindent tudott a kényszerű magányról. Hogy
kizuhansz valahonnan, és soha nem érsz földet. Vagy csak biciklizel körbe-körbe,
de nincs hova hazamenned. Bánki Éva 1966-ban született. Művei: Esőváros (regény,
2004; 2022) A tavaszidő édessége. A nyugat-európai középkori szerelmi költészet
antológiája (2004) Aranyhímzés (regény, 2005) Udvariatlan szerelem (a
trubadúrköltészet antológiája, 2006) Magyar Dekameron (novellák, 2007) A bűn
nyelvét megtanulni. Tanulmányok a kemény krimiről (2014) Fordított idő (regény,
2015) Elsodort idő (regény, 2017) Összetört idő (regény, 2019) Telihold
Velencében (útinapló, 2020)