Mítoszokon és legendákon túl ajánlom könyvemet a nemes, igazi tudománynak, mely
soha nem volt olyan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona. ELŐSZÓ
melyben elsősorban azt igyekszem megmagyarázni, hogy ezt az egész bajos
történetet miért teregetem az olvasó elé. De másrészt és legfőképpen azt is
mentegetnem kell, hogy miért kell mentegetődznöm olyasmiért, ami a világ
legtermészetesebb, legmagátólértetődőbb dolga: hogy ugyanis az író elmesél
valamit, ami mindenkivel megtörténhetik, abból a rendkívül figyelemre méltó
alkalomból, mikor éppen vele történt meg. Előbb az utóbbi halmozott
mentegetőzést intézzük el. Erre, néhány hét tanulsága alapján, azért térek ki,
mert pályatársakkal és szerkesztőkkel való beszélgetésben többször szóba került,
vajon helyes és okos dolog-e, ha egy eléggé ismert író tulajdon élményeit
választja tárgyul, méghozzá olyanokat, amikről az olvasó úgyis tud, tehát mint
érdekesség már nem is időszerűek. Ami az okosságot illeti... hát kérem, nem
hiszem, hogy a mi pályánkon mindig az a helyes, ami okos. Az efféle óvatos
latolgatásban túlságosan sok nekem az irodalompolitika.