Talán megveszi és elolvassa az olvasó ezt a könyvet, talán nem. Talán megérem a
másnapot, talán nem. Az emberiség talán túléli azt a helyzetet, amit törtetve és
vakon saját maga teremtett a bolygón, talán nem. Talán kitör az atomháború,
talán nem. Talán valamennyire sikerül hatnunk a környezetünkre és a föld
klímáját sikerül megenyhíteni, talán nem. Nem látunk a jövőbe, ezért is teli van
az életünk talánokkal. És hol megtervezett, hol henye reménykedéssel.
Felületesen is végignézve az emberiség történetét, azt láthatjuk, hogy rengeteg
felelőtlenség, bír- és dicsvágy,valamint csodálatos szerencsék és kártékony
véletlenek sorozata leckéztetett bennünket. Sok-sok talán. És még okos, művelt
emberek agyán is olykor az az átsuhanó gondolat, hogy velem nem történik meg,
ami mindenki mással: talán nekem mégsem kell meghalnom. S ha mégis, talán
megúszom megalázó helyzetek, szörnyű félelem-hullámok, és iszonyatos szenvedések
nélkül. Talán. Mert a talán nem csupán önámítás, hanem egyfajta titkos éltető
erő is. Hányszor hallottuk, filmeken hányszor láttuk, hogy emberek a rájuk
fogott fegyver pásztázása mellett megássák a saját sírjukat, mert talán mégse
fognak megszólalni a géppuskák. Talán abban a néhány maradék percben, amíg a
kivégzők úgy gondolják, elég mély már a gödör, talán történik valami megmentő,
vagy talán az a néhány perc élethaladék is jelent valamit, amiért érdemes ásni,
ásni, reszketve és verejtékezve, mert talán azokban is felébred az ember, akik
éppen abban a kedvező helyzetben vannak, hogy nem rájuk fogják a fegyvert, hanem
ők másra. Mert talán a gyilkosoknak nem kell a semmibe zuhanniuk. Talán. És
bevallva, bevallatlanul: soha nem szégyelljük a talán halogató és megmenteni
látszó érzését. Ritkán vagy soha nem gondolunk arra, hogy a talán életünk fontos
része, örökké ott bujkál és lapít bennünk. Talán azért... és tulajdonképpen nem
is tudjuk, hogy miért. Talán azért, hogy újra meg újra megmutassa a valóság és a
róla alkotott elképzelésünk arcát. Talán azért, hogy végül is a talán gyökere
éltesse bennünk a sok-sok talán, engedje, hogy a talán zöldje szárba szökkenjen,
levelet hozzon. Hogy legalább néha, hogy legalább egyszer a talán mégis
tökéletes és teljes bizonyossággá váljék bennünk. Talán ezért születünk meg, és
talán ezért merünk és tudunk élni.