- Te, egy novellatéma jutott az eszembe - szóltam. Egy tökéletes cselédlány, aki
végül is meggyilkolja a gazdáit. - Nagyszerű - mondta rá Dide, azon nyomban. -
Nagyszerű novellatéma. Mindjárt fel is jegyzem - és fogta az előtte fekvő
naptárát, arra írt gyorsírással néhány jelet. [...] Másnap azután mindjárt hozzá
is fogott a novella megírásához, s a novella nőtt-nőtt, és valami nagyszerű lett
belőle...(Kosztolányi Dezsőné) Talán egy falusi cselédlány lehetett a mintája,
akit évekkel ezelőtt egy nyári délelőtt lestem meg az utcán, valami budai ház
kapujában, amint fehér fogával beleharapott egy zöld almába. Akkor önkéntelenül
eltűnődtem, milyen lehet ennek az élete és sorsa. Ez az almába harapó lány
gyakran kísértett. Valószínűleg ez a kristályosodási pont. Én az Édes Anna írása
alatt - nem tudom, miért - mindig a temetési szertartás latin verseit
mondogattam és énekeltem. Ez azonnal visszazökkentett hangulatomba. Ez volt az
alaphangja. A fönséges, ókori versekből merítettem erőt. (Kosztolányi Dezső)