Aki fellapozza e regényt, már az első oldalakon magát tükör előtt meztelenül
illegető szerelmespárról olvas, később forró és kevésbé forró együttlétekről,
titkos bordélyházról, pezsgőben fürdetett kisvárosi primadonnáról. Ölelni akarom
a meztelen testedet - ez jellegzetes mondata, a meztelenség az egyik uralkodó
szava az 1945-öt követő években játszódó, ironikusan kritikai hangvételű műnek.
Holott a Menyasszonyok, vőlegények - a cím a legkevésbé sem fedi a nők és
férfiak közötti tényleges viszonyokat - a legjobban felöltöztetett magyar
regények egyike. Nem csupán azért, mert szereplői öltönyben, kiskosztümben,
sportzakóban vagy épp neglizsében is megvesztegetően hiteles alakok. Beöltöznek
ők környezetükbe, ilyen-olyan lakásukba, zavaros ügyleteikbe, szellemidéző
szeánszaikba, illúzióikba, még pokluk lángjaiba is. Szobotka Tibor (1913-1982),
a tanár, anglista, rádiós műsorfőtitkár, egyetemi professzor, a mindig
skatulyából előhúzott úriember ifjúságában Budapest egyik szívtiprójaként
halmozta sikereit (erről s gazdag egyéniségének lényegibb vonásairól felesége,
Szabó Magda festett emlékező képet Megmaradt Szobotkának című könyvében). Az író
otthonosan mozgott valamennyi társadalmi osztály körében, s olyan eleven, máig
lebilincselő korrajzok kerültek ki tolla alól, mint e mű is, melynek kalandos fő
cselekményét, Lili és Ernő vesszőfutását a beszőtt, anekdotikus melléktörténetek
teszik még tágabb horizontúvá. Tarján Tamás