A mű: egy négy és fél méteres tigriscápa, egy ezerliteres akvárium megtöltve
ötszázalékos formaldehides vízzel, és egy cím: A halál fizikai lehetetlensége
egy élő tudatában. A szereplők: ismeretlen ausztrál halászok, Damien Hirst mint
művész, Charles Saatchi és Larry Gagosian műkereskedő, Steven Cohen műgyűjtő,
valamint háromszázezer látogató a londoni Ifjú Brit Művészek kiállításán - még
sokan, nagyon sokan a berlini, New York-i kiállításokon. A mű története röviden:
1991. cápavásárlás 6000Ł-ért, Hirst a halászoktól (Saatchi pénzén); 1991.
műtárgyvásárlás műkereskedelmi céllal 50 000Ł-ért, Saatchi megveszi Hirsttől.
Majd a számos kiállítást követően, 2004-ben, immár Amerikában, Gagosian
közvetítésével Cohen vásárolja meg 12 millió dollárért (azaz 6.25 millió Ł-ért).
És ő? Mennyiért adja tovább? Nem, ő nem adja el, és ez újra meglepő fordulat. Ő
elajándékozza a New York-i Metropolitan Museum of Artnak. Művészek, műkereskedők
és műgyűjtők, galériák, árverések és hírverések, és pénzek, nagyon nagy pénzek.
Ez a műkereskedelem. Erről szól a könyv, amelyben nemcsak a nagyvilág
műkereskedelmét, hanem a magyart is megismerhetjük. Martos Gábor (1953;
művészeti író; a MúzeumCafé főszerkesztője) 2000 óta foglalkozik intenzíven a
műkereskedelem elméleti kérdéseivel. Miután több száz cikket írt ezekkel
kapcsolatban hazai és külföldi lapokban, 2011-ben - Magyarországon elsőként - az
ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájában PhD fokozott szerzett a témából.