Mi történik, amikor összegyűlünk ebédelni? Nem csak eszünk ilyenkor, mondja Roy
Strong, akinek figyelemre méltó könyve, a Lakoma: A dúsan terített asztal
története áttekinti a pazar lakomákat az ókori Görögországtól napjainkig. Újra
és újra rámutat arra, hogy az étkezés és minden, ami társul hozzá a státus és
hierarchia - és persze a vágyak - meghatározásának eszköze volt, és mindmáig az,
bármilyen formát öltsön is a társadalom. Illusztrációképp Strong utazásra
invitálja olvasóit, föltérképezve az ókori Róma lakomáit, amelyek, mielőtt
dekadens kicsapongásba fulladtak volna (Caligula szerette az étkezést
lefejezéssel fűszerezni), az étkezések kulturált szórakozás mintáinak
számítottak. A keresztény kort és a reneszánsz időszakot, a szimbolikus egyházi
szertartás udvari ceremóniává alakulását és az új módon hierarchikus világot,
amely feledve a francia forradalom eszményeit létrehozta a 19. és a korai 20.
század meghatározó eseményét, a vacsorapartit. Végül saját lehangoló korunkat,
amelyben a hagyományos formák eróziója miatt ráfanyalodtunk a tévé előtti
rágcsálásra, legelészésre és az étteremre, mint rangjelzéspótlékra, ami valaha a
társadalom feladata volt.