Kötetünk az 1953 júliusában átalakítani kezdett Belügyminisztérium szervezeti és
személyi változásait térképezi fel 1956 októberéig, a forradalom kezdetéig.
Nyomon követjük, hogy milyen következményekkel járt az Államvédelmi Hatóság
(ÁVH) visszaterelése a Belügyminisztérium szervezeti rendjébe, illetve azt, hogy
miként virult tovább az ÁVH a Rákosi- korszak utolsó éveiben (is), eluralva
megregulázásra szánt anyaintézményét. Ezért mondható, hogy a tárca kötelékébe
visszaparancsolt ÁVH az intézmény egészét tekintve ?trójai falónak? bizonyult ?
mint arra a kötet címe utal. A bevezető tanulmány a téma társadalom- és
politikatörténeti környezetébe kalauzolja el az olvasót. Ezt követi egy
módszeres szervezettörténeti tanulmány. Hozzájuk illeszkedik a kötet túlnyomó
többségét kitevő blokk: 186 ? főként ávéhás ? vezető tisztségviselő pályaképe.
Diktatúrában a hatalom arcát leginkább annak ? vezérkultusszal is gyakorta
körülbástyázni próbált ? első számú irányítója határozza meg. Hozzá képest a
többiek még a vezetői garnitúrából is inkább csak nevek, elmosódott karakterű,
?tulajdonság nélküli? árnyékfigurák. Még inkább arctalan a pártbürokraták
másod-, harmadvonalbeli köre ? esetünkben a korszak politikai rendőrségének
vezérkara. E köddé vált társaság tagjainak pályaképét rekonstruáltuk ? a
meglehetősen töredékes forrásokból ?, hogy legalább visszamenőleg ?élőbbé?
tegyük a letűnt rendszer szolgáinak sziluettjét. Annyiban lépünk ki a vizsgált
szűkebb korszakból, hogy egyfelől előéletükre is kitérünk, másfelől 1956 utáni
pályájukat is nyomon követjük ? van, akinél a múlt század nyolcvanas éveinek
végéig, az államszocialista rendszer összeomlásáig. Ilyen értelemben a kötet a
múlt századi pártegyeduralom kulcspozíciókba került szolgálatvezetőinek
arcképcsarnoka is.