Az álmokat legtöbbször felülírja a valóság. Ma már tudom, hogy az élet nem csak
féktelen szárnyalás, hiszen mint ahogy a fénysugarat is megtöri egy útjába
kerülő zsenge falevél, eltérítve eredeti céljától, úgy szárnyalásunk is
könnyedén véget érhet egy láthatatlan akadályba ütközve. Vannak csapások, melyek
nem kívülről érnek bennünket, hanem bensőnk legrejtettebb zugaiból támadnak
ránk, és ha akadnak is figyelmeztető jelek, nem észleljük, csak akkor, amikor
már késő ellenük tennünk bármit is. Ha pedig végül felismertük, többé már soha
nem leszünk, nem lehetünk azok, akik voltunk. (a Szerző)