?Sok születés, birkózás és meghalás után újból születünk, birkózunk és
meghalunk. Ezt az egy életet összeadó sok életet adja e könyv első fele. Volt
napjaim viszik magukkal ezek a különös, rámlepő melódiák. Ami forradalom van
bennük: elviharzott vihar, ami csend, béke, megtalált rend van bennük: folyton
növekvő égő vágyódás. De mindenik formámban sajnáltam szegény, szegény
embereket. Irodalmi pártnak sohasem voltam öröme, kritika sohasem cirógatott.
Társ szerettem volna lenni és idegen maradtam. Mikor a borzadalmas emberéletet
jajgattam ki, a stílusomról beszélték. Mikor kiujjongott belőlem a feltorlott
gyönyörűség, hogy van világ, napsütés, jó kenyér és szőke lány: megint a
stílusomról beszéltek. Pedig szederjes bőr, remegő hús, megöklözött agy és
megcsiklandott emberi szív volt az?? (részlet a kötet előszavából)