Mr. Perlman, tudom, hogy jó vagyok, különben nem pazarolta volna rám éveken
keresztül az idejét. Ezzel együtt van valami, ami nagyon kínoz. Miközben félek,
hogy túlértékelem magam, attól is tartok, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, ami
most vár rám. Perlman egy kis ideig hallgat. Aztán rám néz, és így válaszol:
Nézd, David, senki sem tudhatja, hogy csinálsz-e majd karriert, vagy sem. Én sem
tudom. Rengeteg előre nem látható dolog történhet. Mindenesetre mindened megvan
a karrierhez. De akármilyen fordulatot vesz is az életed, amíg élvezed, amit
csinálsz, sosem tekintesz majd megkeseredetten vissza. Csináld, ami neked
fontos, és csináld szenvedéllyel és szeretettel, mindegy, hogy zenekarban
dolgozol, vagy szólista válik belőled. A legrosszabb az volna, ha azért
csinálnád, amit csinálsz, mert másoknak akarsz tetszeni. Ezt ne csináld.
Magadnak akarj tetszeni. Vajon hogyan lesz egy német kisvárosban élő
hegedűvirtuóz kisfiúból a crossover zene nemzetközi ikonja? A David Christian
Bongartz néven született David Garrett ötévesen kapta első hegedűjét,
csodagyereknek tartották, apja szigorú felügyelete mellett a kor legnevesebb
művészei, Zakhar Bron, Ida Haendel és Isaac Stern egyengették a pályáját,
tizenévesen már olyan világsztárokkal játszott együtt, mint Claudio Abbado,
Zubin Mehta vagy Yehudi Menuhin, és az egyik legnevesebb klasszikus zenei
kiadónál készített lemezfelvételeket. Fényes művészpálya állt előtte, ám az ifjú
tehetség más utakra vágyott: titokban jelentkezett a New York-i Juilliard
Schoolra, ahol Itzhak Perlman osztályába járt, és amerikai évei alatt döntött
úgy, hogy a klasszikus zene mellett kipróbálja magát a crossover műfajában is,
amelynek néhány év leforgása alatt ünnepelt nemzetközi sztárja lett. David
Garrett őszintén és közvetlen stílusban mesél életének első négy évtizedéről,
vele együtt járjuk végig szólókarrierjének csodálatos pillanatokkal és
hullámvölgyekkel teli éveit, ahol a szerencsés véletleneknek éppolyan nagy
szerep jutott, mint a zene melletti tudatos és komoly elköteleződésnek.