Rózsa Sándor betyárnak tizenkét cafra szeretője vót. Hét nagyjábul szépnek
mondható, a maradék prasnya, akár az ördög alfele. A legszöbb elárulta, ez
okozta neki a végit. Mán suhancár legény korában pistultak érte a lengébb
pöndölű asszonyi népek. Igen sok menyecske szorult alá, pedig apró, seforma
ember volt, de kárpótlásnak akkora palajbász adatott néki a lába közé, hogy a
szögedi ciframénes koszorús vezércsődöre is háromhetes búskomorságba esött, ha
véletlen meglátta. Megbecsülte Sándor, amit kapott, forgatta vitézül,
betekintett véle minden alkalmas szőrtarisznyába.