A nyomozóriporterség fiatal fogalom az Egyesült Államok, de a világ
újságírásában is. Olyan újságírók művelik, akik a közélet legkirívóbb
visszásságainak, a nagystílű politikai és gazdasági bűnözésnek, a korrupciónak a
leleplezésére vállalkoznak rendőri segédlete nélkül. Nem egyszerű feladat ez
sehol a világon, de az Egyesült Államokban igazán nehéz és hálátlan. Nicholas
Gage, e kötet szerzője, sok izgalmas történetének bevezetőjeként arról
elmélkedik: hogyan is lesz valakiből nyomozóriporter? Kiváncsiságból?
Fölháborodásból? Feltünési vágyból? Jó pénz reményében? A költő születik,
szónokká pedig válnak az emberek - állították a régi rómaiak. Mindezt Nicholas
Gage a nyomozóriporter munkára vonatkoztatva úgy látja - s egy színes
történettel bizonyítja is -, hogy nemcsak a költő, hanem a nyomozóriporter is
születik. Különben - ép ésszel - miért hívná ki maga ellen hazájának legsötétebb
erőit, miért tenné ki magát napról napra annak, hogy állását veszti és az utcára
kerül, mert az alvilágnak sokszor a szerkesztők szobájába is elér a keze. Az
ilyen munkát nem lehet megfizetni, mert ki az, aki nemcsak a kenyerét, hanem
puszta létét is kockáztatja X dollárért a hét minden napján. Erre csak
elhivatottak képesek, akik egyszerűen nem tudnak másképp élni. Olyan alkatú
emberek, akiknek lételemük a mindennapos feszültség és az a tudat, hogy ma is
tettem valamit, amire nem mindenki képes, s amit nem mindenki vállal. A
maffiáról a legtöbb embernek még téves nézetei vannak. A maffia már nem egyszerű
bűnszövetkezet, hanem ennél sokkal több: életforma, a hatalom egyik vállfaja,
legalábbis a világ két országában. Olaszországban és az Egyesült Államokban.
Gage lebilincselő történetei is ez bizonyítják.