Amióta Ingmar Bergman, a filmrendező befejezte aktív alkotói tevékenységét, az
irodalom színpadán megjelent Ingmar Bergman, az író, s a Laterna magica, A
legjobb szándékok, a Vasárnapi gyerekek és az Ötödik felvonás megjelenése óta
egyre nyilvánvalóbb, hgoy olyan jelentős írói életmű születésének vagyunk tanúi,
amely méltó párja és elválaszthatatlan folytatása a rendezői életműnek. Ugyanaz
a kíméletlen őszinteség, ugyanaz a szigorú önvizsgálat, bölcs emberismeret,
harag, kegyetlenség és szeretet, és ugyanaz a lényeglátás, ugyanaz a
mesterségbeli tudás, mint a filmekben és színházi rendezésekben - csak ezúttal
az írói mesterségé. Az Öt vallomás a fiatal anya alakját rajzolja meg - s ezzel
az önéletrajzi ihletésű regények világának legbelső burkát töri fel, legfájóbb
és legfélelmetesebb titkát árulja el, legnagyobb szenvedélyeit és leggyötrőbb
szenvedéseit mutatja fel bámulatos nyíltsággal és drámai tömörséggel.