A templomos lovagokkal kapcsolatos legmakacsabb rejtély az állítólagos hatalmas
kincsük mibenlétét és végső rejtekhelyét övezi. Sokan úgy vélik, ez az elveszett
kincs a szent vérvonalra vonatkozó ismereteket tartalmazza - beleértve a ma élő
leszármazottak hollétét -, William F. Mann viszont amellett érvel, hogy a kincs
részben valamilyen ősi tudomány tárháza, ami a nagy vízözön előtt alakult ki, és
amire a templomosok bukkantak rá a Szentföldön, a keresztes háborúk idején. Ez a
tudás a szabadkőműves/templomos rituálékban ma is él, és ez tette lehetővé, hogy
a templomosok rendje már jóval a XVII. század, vagyis a földrajztudomány
alapjainak lefektetése előtt pontos szélességi és hosszúsági koordinátákat
határozzon meg. Ugyancsak ez tette lehetővé, hogy a templomosok átszeljék az
Atlanti-óceánt, és eljussanak az Újvilágba, ahol Henry Sinclair herceg
vezetésével titkos településeket alapítottak a Meroving-dinasztia
leszármazottainak védelmére, és bányászati tevékenységbe kezdtek, ami
gyakorlatilag korlátlan nemesfém-utánpótlást biztosított számukra, és katonai
előnyhöz juttatta őket ellenfeleikkel szemben. Miközben óvilági ellenségeik
egyre távolabb űzték őket az észak-amerikai kontinens belseje felé, a
templomosok egyes kulcsfontossságú helyeken leleteket, ereklyéket és
információkat hagytak hátra abban a reményben, hogy a jövendő beavatottaka
meridiánokra és ley-elrendeződésekre vonatkozó ismereteik felhasználásával
rábukkannak majd ezekere a rejtekhelyekre. Mint Mann rámutat, ezeknek a
templomos kincseknek a kutatása szorosan egybefonódik az Egyesült Államok és
Kanada történelmével az első európai felfedezők korától, az amerikai
függetlenségi háborútól és Washington D. C. felépítésétől egészen Lewis és Clark
expedíciójáig.