Az ördög sarkantyúja Történt egy szép napon, hogy Charles Strickland, jómódú
londoni tőzsdeügynök, példás férj és családapa egy kurta kis cédulán értesítette
feleségét, hogy örökre elhagyja a családi tűzhelyet és Párizsba költözik. S a
felháborító cselekedet rugója nem volt más, mint a leküzdhetetlen vágy, hogy
festékkel-ecsettel fejezze ki a lelkében égő művészi víziót, szabaduljon a
kínzó, az alkotásra, kifejezésre sarkalló ördögtől. Nyomor és éhség, a világ
közönye, társadalmi kivetettsége - mind nem gátolja a festőt, hogy a maga
kiszabta úton haladjon tovább a művészi kiteljesedés felé - még ha ez a
megsemmisüléssel egyenlő is. Színház Színház az egész világ - vallja Maugham is,
és ezt az elméletét hatásosan bizonyítja a színészvilág, a színészéletforma
érzékletes ábrázolásával. Kicsit cinikusan, kicsit fölényesen, kiábrándultan és
rezignáltan játszatja el színészeivel a témát: mi színészek, mi vagyunk a
valóság - mindenki más csak a mi nyersanyagunk. De ez a fölény nem egészen
valódi - Júlia, Michael, Tom és Roger szerepjátszása mögül valódi fények,
árnyak, kis idillek és múló tragédiák bukkannak elő.