Az író vallomása regényéről: Völgynyi világ, felparcellázott világlátás,
szemrésnyi nyitottság, szellemi lomhaság, sebzékeny (sebezhető és sérülékeny)
lélek; hiszékeny és elutasítő, őszinte - vagyis kiszolgáltatottan védtelen, mint
a többi, sok ezer városba érkező fiatal - jellemezhetném a regény főhősét.
Márton Miklós nem a végső elszakadás szándékával hagyja ott a szűkebb
közösséget, mégsem kerüli el a kiszakadtak sorsát: a háztömbök hidegét, a
lámpátlan, házinénikkel áldott albérleteket, az elhamarkodott, fedezékkereső
házasságot; a feltételek nélküli otthonalapítást, a másodszori hontalanná
válást, az iszákosságba menekülő, arculatvesztő vesztegléseket és (ha maradt még
ereje; elég erősek a szülői ház kötelékei) a legnehezebb próbát, a
jóvátehetetlen jóvátevését... Filozófiai megközelítésben: emberré akar válni.